Nagydobrony Kárpátalja legnagyobb magyar közössége. A nagydobronyiak nemcsak színes és érdekes népszokásaikról, munkamoráljukról, de példás vendégszeretetükről is híresek. A közel 7000 főt számláló községbe a háború másnapján már megérkeztek az első menedéket kérők. Voltak, akik azóta tovább álltak, sokan viszont azóta is Nagydobronyban maradtak. Az ide érkezőknek nemcsak ingyen szállást, teljeskörű ellátást biztosítanak, de számos foglalkozást is tartanak. Molnár Andreával, nagydobronyi fiatallal, foglalkozásvezetővel beszélgettünk.
- Milyen jelenleg a helyzet Nagydobronyban?
A Nagydobronyi Kistérségben jelenleg kb 500 menekült tartózkodik, ezek az emberek február 24-től érkeztek folyamatosan. Ők sokszor cserélődtek, elhagyták a kistérséget, továbbálltak vagy megpróbáltak visszamenni a lakhelyükre. Az ide érkezett ember különböző épületekben, különböző létesítményekben vannak elhelyezve. Nagydobrony faluban jelenleg több helyszínen élnek ezek a menekültek. Velük különböző foglalkozásokat, különböző szakköröket vezettünk, mivel a napjaik egységesen telnek.
- Milyen foglalkozásokon vehetnek részt?
Hogy ne unatkozzanak a gyerekeket megpróbáltuk a motiválni őket, és kézműves foglalkozást tartottunk, ahol a nagydobronyi hímestojás minták ismerkedtek meg, hímestojásokat készítettek, festettek ki. Ez a foglalkozás gyerekek számára indult el. De ugyanúgy a felnőttek is részt vehetnek rajta. Úgyhogy beültek hozzánk, nagyon élvezték, nagyon köszönték, nagyon hálásak ezek az emberek. Ki kell elemelni hogy itt nem a felsőbb rétegből vannak elhelyezve az emberek, hanem inkább a középréteg. Akik nem olyan tehetősek, mert nem autóval érkeztek, nem nagy táskákkal hanem egy hátizsákkal vonatom érkeztek. A kézműves foglalkozásokon kívül tartunk nekik tanárok, oktatók magyar foglalkozásokat. Órákon vehetnek részt, ahol magyarul tanulhatnak, több ember is részt vesz ilyen foglalkozásokon, ahol a magyar nyelvet sajátíthatják el. Nehézkesen megy nekik, de nagyon motiváltak, nagyon szeretnék. Tetszik nekik itt ez a térség, nagyon megkedvelték a falut úgy közlekednek, úgy járnak már a faluba mintha sajátjukba lennének. Nagyon szeretik, nagyon barátságos embereket, akik itt laknak, én csak pozitívat tudok mondani róluk, hálásnak nagyon mindent köszönnek mindenért tényleg nagyon odaadóak.
- Hogyan élik meg a menekültek a légiriadót?
Teljesen eltérő szerintem, én úgy tapasztaltam, hogy még az egyszerű dobronyi nép is megretten,amikor meghallja a sziréna szót, mert azért ez egy nem hétköznapi dolog, és azt hogy mára már a mindennapok részévé vált, ez nem egy normális dolog, ezt nem elfogadni kell hanem szerintem csak meg kell tanulni ezzel együtt élni. Teljesen másképp viszonyulok hozzá, mert több mindent átéltek, ők már hallották, amikor becsapódik egy bomba. Amit én tapasztaltam, volt olyan, hogy lementek a pincébe és tényleg azt a két-három órát ott várták és nem jöttek elő, ott érezték magukat biztonságban. Volt olyan hogy megszólalt a légiriadó foglalkozás után akkor gyorsan elmentek a szobákba bezárkóztak. Mert biztonságban érezték magukat. De az hogy megszólal a riadó, és kint járkálnak az utcán vagy a boltban ilyet nem tapasztaltam, hogy ignorálják ezt.
- Hogyan telt számukra az elmúlt héten a húsvét?
Ők most jelenleg két húsvétot ünnepeltek, ugyanúgy ünnepelték a mi húsvétunkat, vitünk tojásokat nekik, azt festették, készültek. Most következik az ő ünnepük, amire szintén nagyon készülnek, várják. Sajnos nem olyan körülmények közt töltik majd, mint ahogy otthon szokták tölteni és nem a rokonság körében, nem mennek egymáshoz család látogatóba, hanem ugye egy teljesen idegen helyen. De jól viszonyulnak hozzá és én úgy látom, hogy ezek az emberek értékelik azt, ami most van. Tehát, amit most kapnak és ők azért nagyon hálásak és így próbálják kimutatni számunkra.
- Milyen visszhangok vannak a térségben való tartózkodásról?
Nagyon kis százalékban azt mondták, hogy szeretnének itt maradni. Tulajdonképpen a községben nem is hallottam olyan családról, akik szeretnének itt maradni ezen a vidéken, viszont többen is elhelyezkedtek már munkába, különböző gyárakba dolgoznak, különböző munkákat vállaltak, hogy egy kicsit a mindennapok könnyebben teljenek, hogy keresethez jussanak. A falu is pozitívan áll hozzá, ha csak tudnak adnak munkát, most is vannak olyan menekültek, akik már munkahelyre járnak fel. Nagyon sokat segítettek a takarításban, a vezetékekbe szerelésében, tehát mindenben segítettek. Én úgy gondolom hogy, a legtöbb ember haza szeretne menni. Már múlt héten voltak olyanok, akik megpróbáltak visszamenni azokra a helyekre, ahol nem olyan veszélyes, vagy nem olyan mértékben veszélyes. A legtöbbjük szeretne hazamenni.
A cikk a Kanadai Magyarság hetilap korábbi számában jelent meg.