A Mária Pokrova Jótékonysági Alapítvány az orosz-ukrán háború kitörésétől kezdve felismerte, hogy mindaz amit a helyzet magával hoz nem könnyű, nem mindennapi, és nem oldódik meg egyhamar. A kárpátaljai alapítvány támogatja a menekülteket, áttelepülteket, Kárpátalján maradtakat. A Rákóczi Alapítvány is támogatja a Mária Pokrova Jótékonysági Alapítvány munkásságát. Egressy Mariannal, egykori Rákóczi-táborossal, az Alapítvány képviselőjével beszélgettünk.
- Hogyan telnek most a mindennapok az alapítvány berkein belül?
Az első héthez képest sokat változott a helyzet, de így ahogy vissza nézünk, ez változik. Amit látunk, hogy kicsit megtorpant a menekülthullám kevesebben jönnek, viszont vannak, akik hosszabb ideje itt vannak, és nem tudják, meddig maradnak. Ők azok, akik úgy jöttek, hogy nem akarnak külföldre menni, úgyhogy ez így eléggé leterhelő az intézményeknek meg az iskoláknak. Amire mi most fókuszálunk, hogy elkezdtünk az itteni rászorulóknak meg az itthon maradtaknak csomagokat készíteni és azt szétosztani, ezzel is segíteni. Valamint rájöttünk, hogy nemcsak ilyen dolgokra van szükségük, mint élelem és lakhatás, hanem szükséges például elektromos eszköz is. Illetve az én elképzelésem még egy olyan projekt, hogy az iskolákban legyen egy olyan ponton kirakva mikró meg vízforraló, elektromos lap ahol a napi két-három étkeztetés mellett tudjanak egy teát csinálni vagy a gyereknek fel tudják melegíteni az ételt vagy hogyha van valami ételük, akkor azt el tudják készíteni. Most ezen a héten ezek a legfontosabb eseményeink és projektjeink.
- Milyen történetekkel találkozol?
Mindennap találkozunk történetekkel, ami engem így nagyon megragadott egy öttagú család család három gyerekkel, közülük egy ikerpár, akik másfél hónaposak. Az apa pedig főorvos volt Kijevben, sebészorvos, az ikrek egy héttel a háború kitörése előtt született. Az egyik iker betegen született és az apának kellett megműteni a saját gyerekét, mert nem volt orvos, aki ezt megcsinálja, és utána a beteg gyerekkel, akit frissen műtött, őket küldtük Olaszországba egy másik civil szervezet által. Mellette volt még egy nő, akinek mind a két lába el volt törve bombatalálat érte a házát is rászokott a ház. De minden családnak és mindenkinek megvan a története.
- Milyen visszhangok érkeznek?
Számos pozitív visszhang érkezik nemcsak a menekültektől, a községben támogatottaktól, hanem azoktól a szervezezektől is, akikkel kapcsolatban vagyunk és segítjük egymás munkáját ezekben a nehéz időkben.
- Hogyan sikerül hasznosítani a Rákóczi Alapítvány támogatását?
Az Alapítvány támogatásából, amit eddig felhasználtunk, az az, hogy próbáljuk a helyi termelőket támogatni vagy a helyieket. Tehát felvásároltunk lisztet, cukrot, rizset, olajat és tartalékoljuk. Ezekből havi szinten készítünk 300 csomagot, melyet kárpátaljai rászorulóknak, itthon maradtaknak, mentálisan sérülteknek, időseknek osztunk szét. Ezzel nemcsak a nehéz helyzetben lévőket támogatjuk havi szinten, de helyi termelőket is támogatunk. Mindezen túl, egy Rákóczis társunk keresett meg minket, így a Beregi Középiskolában elszállásolt 300 menekültet is támogattuk. Valamint a Rákóczi Alapítványon keresztül keresett meg a Császlóci Óvoda és már oda is vittünk egy szállítmányt, élelmet, tisztítószereket. Rendkívül hálásak vagyunk a Rákóczi Alapítvány támogatásáért és nagylelkű felajánlásáért.
- Hogyan tekintetek a jövőbe?
Hogyha véget is ér ez a konfliktus például holnap, a probléma nem fog megoldódni. A szegénység egyre nagyobb lesz, egyre több embert kell ellátni, azok az emberek, akik itt vannak nincs hova visszamenniük. Mi most azon dolgozunk, hogy havonta egyszer ki tudjunk adni egy élelmiszercsomagot azoknak, akik ittmaradtak és azokak, akik itt vannak. Mindezen túl szeretnénk, minden aktuális felmerülő nehézséget megoldani vagy enyhíteni. A helyzet nem könnyű, de igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni.
- Sok erőt és kitartást kívánok munkásságotokhoz.
A cikk a Kanadai Magyarság hetilap korábbi számában jelent meg.