A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Sándor Ösztöndíjprogram támogatásának jóvoltából Fábián Móni, a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány aktív vajdasági tagja kilenc hónapon át segítette az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület munkáját Erdélyben. Ismerjétek meg őt!
Kérlek mutatkozz be nekünk, honnan jöttél, mivel foglalkoztál az ösztöndíj előtt?
Egy vajdasági kis faluból, Hajdújárásról származom, mely Szabadka közvetlen közelében található. Általános iskolai tanulmányaimat a faluban, a középiskolait pedig Szabadkán végeztem el. Egyetemi tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetemen folytattam, ahol történelem-néprajz szakon diplomáztam 2014-ben, majd az év szeptemberétől Budapesten kezdtem meg mesterszakos tanulmányaimat, ahol kulturális örökségvédelem specializációt választottam a történelem mesterszakon belül.
Mikor vettél részt a Magyarságismereti Mozgótáborban?
2010-ben vettem részt a Mozgótáborban és azóta vagyok aktív tagja a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány Családi Körének, amely sok szempontból meghatározta életem alakulását. Egy olyan közösség részévé válhattam 2010 nyarától, mely nagyon összetartó, fontos számára a határon túli magyarság sorsa, oktatása, segítése. Életutamat és személyiségemet is nagyban befolyásolta a Rákóczi Családi Kör, nagyon sokat köszönhetek az Alapítványnak. 2013 óta segédvezetőként és helyi vezetőként veszek részt az Alapítvány Mozgótáborában, illetve a délvidéki találkozók szervezésébe is besegítek.
Mi motivált arra, hogy jelentkezzél a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogramra?
E tevékenységem mellett van egy másik, ugyanennyire meghatározó eleme életemnek: a néptánc és a népzene szeretete. Kis korom óta néptáncolok, középiskolás korom óta pedig népdalénekléssel is foglalkozom. Mindig is igyekeztem minél többet elsajátítani e területekből az évek során, ezért különböző tanfolyamokon is részt vettem ismereteim bővítése céljából. Lassan három éve oktatok néptáncot és népi éneket. Nagyon hálás vagyok e tevékenységért, mert a gyerekektől kapott szeretet, a tanításukból fakadó tapasztalatok mérhetetlenül nagy ambíciókkal láttak el. A napok, hetek, hónapok, egy-egy fellépés, utazás, táborozás folyamatosan megerősít(ett) abban, hogy mennyire fontos az ilyen jellegű tevékenység, mennyire fontos gyerekekkel foglalkozni, a népművészettel megismertetni őket. Segítségükkel még az idősebb korosztályokat is meg tudjuk szólítani, s be tudjuk kapcsolni a népi kultúra csodálatos világába, melyen keresztül erősíteni tudjuk a magyar közösségek összetartását, identitását is. A legnagyobb öröm talán az, ha sikerül a mai modern, rohanó világunkban megkedveltetni a néptáncot, a népzene, a népdalok világát a gyerekekkel. Fontos dolog ez, nem csak azért, hogy a kis közösségeket, identitásunkat erősítsük ezáltal, hanem fontos azért is, hogy egészséges világképet tárjunk eléjük, s a népművészet által olyan értékeket tudjanak elsajátítani, amelyek kezdenek elveszni a mai világból, mindennapjainkból. Mindez motivációt adott arra is, hogy jelentkezzek a Petőfi Sándor Programra, melynek köszönhetően a szórványközösségben hasznosíthattam az eddig megszerzett tudást, tapasztalatokat.
Mi volt a feladatod az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesüle Petőfi Sándor ösztöndíjasaként?
2017 szeptemberétől kilenc hónapig az erdélyi Abrudbánya és a tőle 84 km-re található Csernakeresztúr volt az otthonom. Az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület 2007 tavaszán alakult, azzal a céllal, hogy megőrizzék és ápolják a magyar kultúrát, identitást, megőrizzék továbbá a helyi és a vidékükön található épített örökséget, és fellendítsék a kulturális turizmust. Abrudbányán egy 40 fős közösség várt rám. Kis létszámuk ellenére igen aktív közösségről van szó, ahol nagyon gyorsan befogadtak. Óriási tenni akarás és összefogás jellemzi őket. Délutánonként részt vettem a „Magyar óvoda” tevékenységében, filmklubot szerveztünk, meglátogattam az időseket, a magyar családokat, s a közösségi alkalmakon való és az azok megszervezésében történő részvétellel a közösség részévé váltam. A legnagyobb eredmény, ami Abrudbányához, az ott élő magyar közösséghez köthető: a vajdasági kirándulás, mely hiánypótló látogatásnak is mondható.
A hétvégéimet Csernakeresztúron töltöttem, ahol néptáncot és éneket oktattam a gyermekeknek, fiataloknak. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület 1994-ben alakult, azzal a céllal, hogy bukovinai székely őseik hagyományait felelevenítsék, ápolják és továbbadják a fiatalabb nemzedéknek. Szép örökségüket, múltjukat ismerve, kíváncsian jártam a falut, beszélgettem az idősebbekkel, táncos hagyományokról, szokásokról, hogy azt a gyermekeknek minél autentikusabb formában áttudjam adni a foglalkozások alkalmával. Jó úton haladtunk, de van még mit bőven tenni, ezért a jövőben folytatom Csernakeresztúron a megkezdett munkát, segítve újabb 9 hónapon át az ott élő közösséget, Hagyományőrző Egyesületet.
Életem egyik legmeghatározóbb élménye ez a program. Nem csak adtam, de sokat kaptam is. Fontos volt számomra, hogy ezek a piciny magyar közösségek érezzék, mindig lehet, van kire számítani. Úgy érzem, mindezt sikerült elérnem és ahol csak tudtam, segítettem. Hiányozni fog minden, a magyarórák, a táncpróbák, a közösségi alkalmak, a gyönyörű táj. Hálás vagyok mindenért, de leginkább a szeretetért és megbecsülésért, amit tőlük kaptam. Remélem a következő 9 hónap is hasonlóan fog eltelni.