Az embernek nemcsak a mindennapi testi táplálékra van szüksége, de a lelki táplálékra is mely feltölti a lelket, megvidámítja a szívet, reményteljes jövőképet és biztatást ad. Különösen fontos ez háborús időkben. Függetlenül attól, hogy a határ egyik vagy másik oldalán tartózkodunk, élünk, dolgozunk – naponta, mindannyian a békéért imádkozunk. Kocsis Fülöppel, a Hajdúdorogi görögkatolikus főegyházmegye érsek-metropolitájával Dr. Papp-Aykler Zsuzsa, a Rákóczi Alapítvány elnöke beszélgetett.
- Kérem meséljen picit magáról, s arról, miként választotta ezt a vallási hivatást?
Szegedem születtem 1963-ban mély vallásos görögkatolikus pedagóguscsaládban. A kommunizmus ideje alatt szüleim római katolikus egyházba jártak. Utam Szegedről indult, s szerzetes lettem.
- Mi a jelenlegi helyzet a görögkatolikus egyházzal Kárpátalján?
Annak ellenére, hogy én Magyarországról vagyok, nagyon is figyelek a kárpátaljaiakra. Jelentős munkám volt abban Rómában, hogy a kárpátaljai görögkatolikus önálló jogát kivívjuk. Jelentős nagymúltú egyházmegye van Kárpátalján, Munkács központtal, s a háborút eltekintve sincs könnyű helyzet ott. Most kezdődött volna el a folyamat, hogy a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye metropóliai rangra emelkedjen. Sajnos ezt a folyamatot a háború nagyon megakasztotta.
- Hogyan reflektálnak a hívek a háború hatására Kárpátalján?
Sokan mondják, sokszor hallani, hogy „ez nem a mi háborúnk, semmi közünk hozzá”. A fiatalemberek menekülnek a hadviselés elől. Ellenkezőleg, hallottam egy édesanyáról akinek a fia át akart jönni Magyarországra, de ő nem engedte, mert az édesanya úgy gondolta a fiának mennie kell a frontra s harcolni kell Ukrajnáért. Egy nemzeti retorziótól tartanak. Nem kell előrevetíteni, de nem kiegyensúlyozott a nemzeti kérdés Ukrajnában.
- Hogyan tudnánk úgy támogatni a fiatalságot, ifjúságot jobban, mi az Ön meglátása?
Vannak ott iskolák – főként vallási iskolák – melyek nem részesülnek semmilyen állami támogatásban. Szerintem ez lenne a legjobb, s ez segítené közösség fejlődését. A táborok is nagyon hatásosak, viszont az iskolákon keresztül mindez bele tudna, módszeresen épülni a fiatalok életébe. Ráadásul talán ez ahhoz is hozzásegít, hogy maradjanak ott családok, a fiatalok. Hosszútávon fontos és elengedhetetlen, hogy Kárpátalja magyarsága ne ürüljön ki. S ebben nagyon sokat az iskolák tudnak adni.
- Romzsa Tódor püspök, vértanú emléke és hagyatéka él még a görögkatolikus egyházban?
Él, hála Istennek az emléke. A példája lelkesítő és biztató is. Máriapócson tavaly egy mozaikot emlékére helyeztünk el. A vértanúk példája a jólétben nagyon fontos, hogy ne puhuljunk el, hogy ne kényelmesedjünk el a világban. Az ő példája is rámutat arra, hogy sosem lehetünk biztosak abban, hogy az egész életünket így éljük le. Továbbá, a napi vértanúságot is vállalni kell. Ha valaki nem akar elmenni vasárnap a templomba, vagy szombaton a vecsernyére, akkor a vértanú példája erre rásegíthet.
- Milyen jövőbeli terveik vannak?
Nagyon sokan jöttek át egész Ukrajnából Magyarországra. Emiatt félő, hogy Kárpátalja lakossági és egyházi összetétele is változni fog. Hosszútávú terveink nincsenek, a lehető megjobban próbáljuk ellátni a feladatokat. Ez egyrészt az ukránok ellátására is vonatkozik, kérték, hogy legyen saját templomuk például. Jelenleg is folynak a tárgyalások az állammal, hogy egy templom a mi egyházunkhoz fog tartozni, de ők használhatják majd. Az ukrán gyermekek beiskoláztatásának segítése is feladat jelen pillanatban. Folyamatosan támogatjuk a kárpátaljai ingyen konyhát működését és fenntartását. Legalább 6 ilyen ingyen konyhát működtetünk ott, különböző településeken. De bízunk, imádkozunk és reménykedve tekintünk a jövőbe.
A cikk a Kanadai Magyarság hetilap korábbi számában jelent meg.