„Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!” – írja Reményik Sándor Templom és iskola c. versében, mely tanévnyitókon, tanévzárókon gyakran elhangzik. Az iskola hosszú évek színhelye, emlékek tárháza, tudásunk és ismeretünk alapja. Épp úgy a tudásban, mint az iskolában egyaránt fontos szerepe van a diáknak és a tanárnak. Mostanra minden kárpátaljai iskolában megszólalt az utolsó csengő, immár vakációznak a fiatalok. Kopasz Vivien Melánival, egykori Rákóczi-táborossal, pályakezdő pedagógussal beszélgettünk.
- Mesélj kérlek magadról.
Kopasz Vivien Meláninak hívnak, a kárpátaljai Dercen községében születtem. 2013-ban érettségiztem a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában. Érettségi után az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetében előbb BSc -, majd MSc diplomát szereztem történelem, illetve nemzetközi kapcsolatok szakon. Egyetemi éveim alatt a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségében (KMDFKSZ) tevékenykedtem, először elnökségi tagként, majd 2 éven keresztül alelnöki pozícióban. Az egyetem elvégzése után felvételt nyertem a Debreceni Egyetem történelmi és néprajzi doktori iskolájába, amelynek jelenleg harmadéves hallgatója vagyok. Kutatásom során igyekszem összegyűjteni Dercen és a környező falvak (Gát és Fornos) néprajzi emlékeit, és a települések történelmi, vallási bemutatásával is foglalkozom. A magyar nép gazdag hagyományvilága, egyedi nyelve kincs, amelyet őriznünk és ápolnunk kell itthon, Kárpátalján is. 2022-től a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola koordinátoraként dolgozom, emellett főállásban a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola egyik történelem tanára vagyok.
- Hogyan látod a jelenlegi oktatást Kárpátalján?
Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen a pandémia majd a jelenleg is tartó háború nagyban megváltoztatta az oktatás rendjét és formáját is. Egy jól kialakult online rendszerben dolgozunk és úgy gondolom, hogy ez mindenképp megkönnyíti azt, hogy a diákok ne maradjanak le és ugyanúgy el tudják sajátítani a tananyagot. Hála Istennek félévzárás előtt egy hónappal visszatérhetünk a jelenléti oktatáshoz, amely nagyon fontos volt, hogy újra közösségben lehessenek a diákjaink és személyesen el tudják sajátítani a tananyagot. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi oktatás Kárpátalján kihívásokkal teli ugyanis folyamatosan figyelnie kell a pedagógusoknak az új történésekre, változásokra mint az új ukrán iskola bevezetés, az új oktatási törvény terén, amely rengeteg feladatot ad a tanároknak, ezeknek pedig meg kell felelnünk és úgy kell végezni a feladatainkat, hogy a gyermekek semmiben nem szenvedjenek hiányt. Emellett pedagógusként fontos célomnak és elengedhetetlennek tartom történelemtanárként is, hogy a kárpátaljai magyar gyerekek megismerjék a magyar kultúrát, a történelmet, hagyományainkat.
- Milyen tapasztalatokat éltél meg pályakezdő pedagógusként?
Nagyon öröm és büszkeség, hogy alma mater-emben oktathatok a Beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Líceumban, ahol én is felnőttem és elsajátítottam annak a tudásnak a nagy részét, amelynek most is birtokában vagyok. Nagy megtiszteltetés, hogy azokkal dolgozhatom együtt akik egykor engem is tanítottak és hatalmas szeretettel fogadtak, amely nagyon nagy plusz volt és átsegített a kezdeti nehézségeken, hiszen minden kezdet nehéz, mivel két munkahelyen is dolgozom, emellett doktori tanulmányaimat is folytatom, így több helyen is helyt kell állni. Viszont ezekre a nehézségekre úgy gondolok, három hónap távlatából hogy megváltozott, hiszen nagyon szeretek tanítani és oktatni a tanári pálya számomra egy hivatás, és úgy gondolom a legtöbb sikerélményt az ember ebben a szakmában tapasztalja meg. Amikor a gyerekek hálásak az átadott tudásért, ez egy felemelő érzés és nagyon örülök, hogy úgy döntöttem, a szakmámban helyezkedem el.
- Milyen kihívásokat okozott a háború?
A háború mindent megváltoztatott, így az oktatást is. Március 21-től tértünk át az online oktatásra, egy jól kidolgozott hatékony rendszerbe. Ezután pedig május folyamán lehetőségünk volt a jelenléti találkozásra és a jelenléti oktatásra, amely hatalmas plusz volt és, hogy sikeresen le tudjuk zárni a tanévet.
- Milyen a mai fiatalok érdeklődése a tudomány felé?
A mai fiatalok virtuális közösségekben élnek, a világhálón töltik szabadidejük nagy részét. Megváltoztak a kommunikációs szokásaik. Úgy gondolom, hogy a történelem azon tantárgyak közé tartozik, amelyet a diákok szeretnek, érdekli őket és felkelti az érdeklődésüket, még úgyis, hogy egy teljesen más digitalizált világban nevelkedtek és szocializálódnak. Minden diák más érdeklődési körrel rendelkezik, valakit érdekel a numizmatika, régészet, heraldika, paleográfia.
- Milyen jövőbeli tervekkel vagytok a vakáció felé?
Hála Istennek a végzősök ünnepélyes keretek között vehettek búcsút alma mater-üktől. Viszont a háború nagyban megnehezíti a szülőföldön való kibontakozást. Ennek ellenére bízunk abban, hogy szeptembertől jelenléti oktatással tudjuk majd tanítani a felnövekvő generációt, hiszen rajtuk múlik majd a kárpátaljai nemzetrész jövője. Egész nyáron iskolánk tanulói részére korcsoport és szakirány szerint táborok szervezünk majd, ami a felzárkóztatást és a jelenléti oktatásban való visszatérést segíti majd.
A cikk a Kanadai Magyarság hetilap korábbi számában jelent meg.