Csíksomlyó, Jakab Antal Ház – 2025. november 22–23.
A Rákóczis közösség életében vannak pillanatok, amikor – bár hónapok, olykor évek telnek el két találkozás között – újra egymásra találunk úgy, mintha tegnap lett volna az utolsó ölelés, az utolsó beszélgetés, az utolsó közös élmény. A 2025-ös Rákóczi Családi Kör Találkozó pontosan ilyen volt: csendes, mély, mégis örömteli újraérkezés egy közösséghez, amelyhez mindannyian tartozunk.
A Jakab Antal Ház különleges, békés tere ismét otthonává vált a Rákóczisoknak. Ahogy szombat délelőtt megérkeztek a résztvevők, már a regisztrációnál érezni lehetett azt a sajátos energiát, amit csak egy olyan közösség hordozhat, amelyet közös élmények, táborok, tanulás, barátságok és történetek fűznek össze évtizedek óta.
A megnyitó után hamar elindult a ráhangolódás: ismerkedés, nevetés, közös játékok – olyan feladatokkal, amelyek azonnal lebontották a távolságot, és újra megnyitották a közösségi együttlét terét. Ahogy haladt előre a nap, egyre inkább kirajzolódott az a különös összetartozás, amely a Rákóczis közösséget mindig is meghatározta: a nyitottság, az egymásra figyelés és az a derű, amely átszínezi a találkozásainkat.
A délutáni programok között különleges helyet foglalt el Kalányos Ottó lelkipásztor életút-beszélgetése. Őszinte, humorral átszőtt történeteiben ott volt a hit, az elköteleződés és az a mély emberi tapasztalat, amely minden hallgatót megérintett. Ezt követte Petőfi naplójának részletei – egy olyan előadás, amelyben a történelem megelevenedett, és a jelen fiataljaihoz szólt időn és téren át.
Az este meghitt közösségi programjai közül különösen fontos szerepet kapott a közös filmnézés: levetítésre került a Rákóczi Táborról készült összefoglaló film, amelyet az idei, Torontóban rendezett Rákóczi Gála Bál résztvevői is láthattak. Ők mindannyian a Rákóczi Alapítvány támogatói – azok az emberek, akik nélkül az Alapítvány programjai nem valósulhatnának meg. Megható volt látni, milyen őszinte örömmel és büszkeséggel nézik a fiatalok mindazt, amit közösen építünk.
A résztvevők az este folyamán megtekintették a Rákóczi Tábor hosszútávú hatásait bemutató rövidfilmet is, amelyben négy egykori táborozó mesélt az életútjáról: arról, milyen irányokat vett az életük a tábor óta, és milyen fontos szerepet játszott benne az Alapítvány, a közösség és az a sok élmény, amelyet a Rákóczi Tábor adott nekik. Ezek a személyes vallomások mélyen megérintettek mindenkit – mert emlékeztettek arra, hogy a tábor és a közösség valódi hatása messze túlmutat az együtt töltött napokon.
A vacsora után játékos kvíz és egy hosszúra nyúló közösségi est következett – beszélgetésekkel a Rákóczis élményekről, jövőképről, felelősségről, és arról, hogy mindannyian milyen szerepet tudunk vállalni a közösség továbbépítésében.
Vasárnap a csíksomlyói kegytemplom szentmiséje csendes lezárása volt a hétvégének: egyszerre érkezés és hazatérés. A közös ima, a templom belső békéje és a közösség együttlélegzése méltó keretet adott a búcsúzásnak és a hazautazásnak.
A két nap – ahogy a felhívás is ígérte – valódi találkozás volt: közösséggel, értékkel és élménnyel teli. Olyan pillanat, amely egyszerre tölt fel, hizlalja a lelket, és megerősíti bennünk azt, hogy Rákóczisnak lenni nem egyszerűen egy cím vagy élmény, hanem egy tartozás: emberekhez, történetekhez, gyökerekhez és jövőkhöz.
Hálával és örömmel gondolunk vissza minden mosolyra, beszélgetésre, új felismerésre és régi barátságra. Külön köszönet illeti a remek szervezői csapatot, a kiváló erdélyi Rákóczis referenseket. Sorbán Boglárka, Gödri Ünige, Fadgyas-Marhát Antónia, Kovács Ödön, Csűrös Arnold kiváló munkát végeztek a találkozó megszervezésével.
A Rákóczi Családi Kör találkozója ismét bebizonyította: a közösség ereje ott születik, ahol együtt vagyunk – és ahol a találkozásból újra közös út lesz.
